Ugye mi jóbarátok vagyunk?!

Eljött az az idő, mikor már Gréta is érdeklődik a kutyák iránt, és nemcsak a kutyák ( főleg Roki) Gréta iránt. Egy este együtt feküdtünk az ágyon mi négyen, Gréta, én és Roki és Szofi. Természetesen kellő figyelemmel részemről. Gréta egy kis hanyadt fekvés után hasra fordult. Észrevette maga mellett Rokit. Kinyújtotta felé kis kezét, Roki pedig közelebb hajolt, megszagolta, megnyalta majd elfeküdt. Gréta pedig érdeklődve tapogatta, simogatta a mancsát, hogy mi is ez. Ő pedig a legnagyobb nyugalomba feküdt és hagyta. Olyan aranyosak voltak!! Megkönnyeztem őket....
És nagyon örültem, hogy a kezem ügyébe volt a telefon és meg tudtam örökíteni ezeket a pillanatokat!

Ünnep

Roki szeptember 29-én betöltötte negyedik életévét. Továbbra is változatlanul imádjuk! Ő pedig továbbra is horkol, röfög, pukizik és makacs, egyszóval igazi bulldog. :-)

Rosszalkodás, vagy figyelem felkeltés?!

Az elmúlt pár napban ért néhány meglepetés. Roki és Szofi talán úgy érzi nem kapnak elég figyelmet mióta Gréta megvan, és mindenképp fel akarták hívni a figyelmünket, hogy ők bizony vannak!! :-)

Szofi újságot olvasott. 

Kukáztak. Szerencsére kakis pelust nem találtak benne!

Az egyik tettes. Nagyon boldog. A fekhelyén pelus látható.

Gréta és a kutyák

Öröm látni, hogy elfogadták Grétát a kutyák. Roki érdeklődése továbbra is erősebb, mint Szofié, de ez van. Rokit sokszor vissza kell fognunk, mert össze-vissza nyalná Gréta kezét és arcát. :-)
Néhány idilli kép:

És egy ráadás. Anya is szundít kicsit. :-)

Szofi és a tál

Mikor Szofit elhoztunk annak idején a menhelyről, annyit mondtak csak róla, hogy néha a tálját viszi ide-oda, azzal rohangál. Itthon sosem csinálta ezt. A nyáron több napot töltöttünk Ákos szüleinél kertes házban. Kint is és bent is volt vizes tálja a kutyáknak. És mit látunk??

A fanyűvő Roki.

Apu kivette az öreg meggyfát. Naná, hogy Rokinak az volt a legjobb játék.

Kutyabox

Eddig akárhányszor útra keltünk autóval Rokival és Szofival, ők hátul, velem utaztak. Roki a földön, Szofi mellettem az ülésen. Ez így bevált, soha nem volt semmi gond. Gréta születése óta azonban ezen is változtatni kellett, mert igencsak kényelmetlen volt már így utazni. Én középen nyomorogtam, jobbomon Gréta az üléseben, balomon Szofi elterülve, Roki a lábamnál. Így aztán vettünk egy kutyaboxot a két gézengúznak, hogy jobb legyen mindenkinek, de nekem legalábbis tuti! :-)
Most már megszokták, és akárhányszor útnak indulunk hosszú távra, ők abban utaznak.

Rossz helyen

Roki mindig különleges helyeket talál magának a pihenésre. Most is képes volt erre, a bicikli alatt szundikált. Mikor felkelt így nézett ki:

Alig lett olajos a lánctól.

A csodaszer: a furminátor

Akinek rövid szőrű kutyája van, tudja jól, hogy mennyi szőrt képesek hullatni. Nap, mint nap! Hiába a rendszeresen takarítás, egy óra múlva meg sem látszik. És hiába a rendszeres tisztán tartás, fürdetés, fésülés a szőr csak jön. Hallottunk egy csodafésűről, több bulldogos ismerős is dicsérte, merthogy ezzel viszonylag kordában lehet tartani az extra szőrhullást.
Beszereztünk hát mi is egyet, főleg hogy egy baba is van már velünk, aki hamarosan mászni fog.
Hát meg kell mondjam, hogy csak lestem mennyi szőrt volt képes kiszedni a kutyákból a furminátor.

Íme a "csodaszer" és a szőr.

Egy kölyökkutya kijött volna belőle. :-)

Képes beszámoló

Eltelt két hónap Gréta születése óta és örömmel jelentem, hogy minden a legnagyobb rendben közte és a kutyák közt. Roki és Szofi teljesen elfogadta a babát. Most már Szofi sem rohan visítva, ha éppen sír Gréta. Tudomásul vették, hogy egy fokkal lejjebb kerültek a létrán....
Védelmezik a maguk mondják a kicsit. Nemrégen Ákos szüleinél jártunk, és Gréta kint aludt a teraszon a babakocsiban, ők ketten meg mint a testőrök, feküdtek a kocsi mellett és őrízték. Szeretnek ott lenni, ahol a baba van, ahol mi vagyunk. Már fekszünk együtt az ágyon, persze még kellő távolságra.
A minap Ákos leült Grétával a szőnyegre, odahívta a kutyákat, és végre Szofi is közelebb merészkedett, sőt, megnyalta a lábát! Ez azért nagy dolog, mert eleinte rá sem mert nézni, hiába hívtuk nem jött közelebb a babához. Roki más. Ő nagyon kíváncsi, végignyalná az egész gyereket ha hagynánk. :-)
Szóval jó irányba haladnak a dolgok. Még egy kis idő aztán majd menekülnek Gréta elől. :-)

Ha ti itt vagytok, akkor mi is!

Csendélet.

Őrző-védő szolgálat.

Ismerkedjünk!

Az "új" családtag

Április 12-én megszületett kislányunk, Gréta. Ez nagy változás nemcsak a mi életünkben, de Roki és Szofi életében is. Próbáltunk felkészülni és a kutyákat felkészíteni arra, hogy más lesz az élet. Sokat olvastunk arról, hogyan mutassuk be a babát nekik, hogyan szoktassuk össze őket és tanácsot kértünk másoktól, akiknek szintén van kutyája és baba érkezett a családba.
Az első találkozás jól sikerült. Lent az utcán mutattuk be nekik Grétát. Nagyon kiváncsiak voltak, megszagolták a hordozót, a lábát, de aztán érdekesebb volt a séta.....Azt hiszem az igazi meglepetés akkor érte őket, mikor itt a lakásban is találkoztak. :-) Roki nagyon kiváncsi rá, minden érdekli ami vele kapcsolatos. Szofi eleinte minden sírásra rohant a szobaajtóhoz ( mert be még nem jöhetnek) és vinnyogott. Most már csak kb, napjában egyszer teszi ezt. Ő kicsit tartózkodóbb, mintha félne Grétától, nem mer ránézni, és közelebbről sem szagolja meg. Reméljük idővel más lesz a helyzet.
Addig is hagyom, hogy megszagolják a pelust, a használt ruhát és ha a kezemben van Gréta mindig megmutatom nekik.
A minap itt voltak a szüleim, apukám fogta a lányunkat és jött-ment vele a lakásba, Roki pedig követte, és figyelte mit csinál. :-) Talán már védte....
Most még kicsi Gréta, de később biztos közelebb engedjük egymáshoz őket és lesznek közös képek is.
Gréta:

Várjuk a tavaszt!

Hosszú ez a tél. Elég volt már a hidegből, a borongós napokból, a hóból, esőből. És nemcsak nekünk, hanem már a két kutyának is! Az elmúlt napokban végre többet sütött a nap. A déli óráktól már süti a nap az erkélyt, és szinte egész délután napfényben úszik a szoba. Ők pedig mennek és oda ülnek, fekszenek ahol épp melengeti őket a nap. Imádnivalóak!

Roki lustákodik

Roki nem az a bújós fajta. Amikor éppen kedve van, vagy szeretethiánya van, akkor jön és bújik. Ilyenkor azonban mindegy mit csinálunk, kierőszakolja magának a simogatást, törődést, odafúrja magát a közelünkbe. Valahogy így:

A legszebb fotók-rólunk.

Mint ahogy azt korábban már olvashattátok, kisbabát várunk. Nemrégiben kismama fotózásom volt, hiszen szerettem volna megörökíteni a pocakos időszakomat. Számomra természetes volt, hogy legyenek olyan képek is, amelyeken a Roki és Szofi is szerepel, hiszen ők részei életünknek.
Nem volt egyszerű, de azért sikerült készíteni pár nagyon jó fotót. Ezt most megosztom veletek:

Februári képek

 Egy "bájos" fogsor-részlet

 Napozás

Ennyi friss levegő után kell a pihenés

Szofi meglepetés csomagja

Sokat vagyok itthon, rendszeresen lejárok sétálni a kutyákkal. Már nincsenek egyedül 8-10 órákat egyedül. A szobatisztasággal nincs probléma, leszámítva, hogy Szofi néha bepisil éjjel. Ez már biztos korral jár, hiszen nem fiatal már, ivartalanítva is van, nem mindig tudja tartani.
A minap viszont érdekes dolog történt...
Vendégünk van, Ákos unokahúga, tanfolyamra jár és pár napot a héten nálunk lakik. Imádják a kutyák és ő is őket. Szerdán elmentem itthonról szülésfelkészítő tanfolyamra, Ákos dolgozott és Klau ért haza elsőnek. Hááát ami itthon várt rá, abban nem volt köszönet! :-) Szofi ugyanis befosott az előszobába, olyan igazi folyósat.....Szegény Klau takaríthatott fel. Azt mondta nem az volt a vészes, hogy kutyaszart kell takarítani, hanem az a szag! Mi persze csak nevettünk rajta, én pedig arra gondoltam ,hogy milyen szerencsés vagyok, hogy eddig megúsztam minden ilyen dolgot! Mindenesetre Klaunak megvolt az "avatás".
Aztán ma engem is meglepetés ért....
Ebéd után ledőltem, hogy egy kicsit szundikálok. Jól esik így a hetedik hónap vége felé már, főleg ha éjjel nem tudok rendesen aludni. A kutyák felkuporodtak mellém. Egyszer hallom, hogy Szofi leugrik, kimegy a szobából. Azt hittem inni megy. De nagy volt a csend, így utána mentem. Mire kiértem bekakilt ismét az előszobába.... Jól megszidtam, sunnyogott is a helyére. Aztán takaríthattam én is. És tényleg nem az a rossz, hogy kutyaszart kell takarítani, hanem a szaga!!! Valami borzalmas!
Hogy miért történt ez, nem tudom, hiszen alig telt 5 óra az előző séta óta, többet bírnak.  Bízom benne ez volt az utolsó "csomag" Szofitól!!
A csomagról képet nem készítettem, gondolom nem vagytok rá kíváncsiak! :-)

Klau és Szofi

Judit és Szofi