Boldog bulldogság

Az utóbbi időben kissé elmaradtam a blogírással. Szerencsére nem azért, mert bármi gond lenne Rokival és Szofival. Épp ellenkezőleg! Élnek boldog semmittevésben. :-) Horkolva, pukizva, ahogy egy bulldoghoz illik.
Nem akarom elkiabálni, de a betegségek is elkerülnek minket! Ami ugyebár nagy szám, ha egy évben nem kell legalább egyszer valamelyikükkel orvoshoz fordulni. Decemberben lesz az évi nagyvizit, ami kötelező veszettség elleni oltást és még ki tudja mit fog tartalmazni.
Grétával továbbra is nagyon jól kijönnek. Úgy tűnik, hogy teljesen közömbösek irányába. :-) Jöhet-mehet, sikongathat, nem zavarja őket. Az utóbbi időben inkább Grétát kellett figyelmeztetni, hogy ne piszkálja őket. Sokszor csak úgy ok nélkül oldalba böki őket, rájuk csap. Eddig tolerálták ezt. Nagyon remélem, hogy később sem lesz baj, illetve, hogy Gréta leszokik a piszkálódásról! Mert nagyon édes is tud lenni, mikor fogja Roki játékát és mondogatja felé nyújtva, hogy Loki, Loki, hívja játszani. Vagy mikor kap kölesgolyót és már nyújtja is nekik. :-) Vagy csak lehasal eléjük és beszélget velük. Szóval elvannak. :-)

Babás-kutyás

Gréta-Roki-Szofi barátság képekben:

Éhenkórász banda

Ahogy nő Gréta változnak a dolgok. Így van ez az étkezéssel is. Már jó ideje eszik szilárd ételt is, etetőszékből. Nem kellett sok idő és Roki rájött, hogy bizony az etetőszék környéke finom falatokban gazdag. Szinte minden alkalommal mikor evés van, jön és ott vár a szék alatt, hátha leesik valami. :-)
Szofi ugyanezt csak a napokban fedezte fel. Nem értette sokáig, honnan szerzi Roki a babapiskótát, vagy kiflit, amivel aztán rohan a szobába....

Most mit nézel?! Várok.

Egy szinten

Gréta elkezdett mászni. És a kutyák nincsenek elzárva előle. Van mikor nem vesznek róla tudomást, van mikor igen és akkor közelednek, nyalakodnak és van, mikor Gréta mászik oda hozzájuk. Jó így látni őket!

Mutasd Szofi mi van a szádban!

A hasam is simizd!

Versenyezzünk!

Puszi, puszi, puszi

Továbbra is nagy a barátság Gréta és Roki és Szofi között, szerencsére! Amint Gréta a kutyák közelébe kerül, nem hagyja ki, hogy "kutyázzon" egyet. Ez leginkább abban merül ki, hogy élvezi, ahogy a két bolond nyalja a kezét. :-)
Puszihegyek:

A második

December 28-án volt, hogy Szofi a második évfordulóját érhette meg velünk, nálunk. Már két éve, hogy elhoztuk őt a menhelyről. Ez az Ő születésnapja. Így aztán most betöltötte a nyolcadik évét, valószínűleg a nyolcadikat.

Bulldog Karácsony!

A 2013-as Karácsony volt az első karácsonyunk itthon, együtt. Rokival, Szofival és Grétával. Meg is örökítettük.

Lazulás

Roki és Szofi nem egy hiperaktív kutyafajta. :-) Ezt nem is akarják cáfolni. Képesek naphosszat aludni és ezt éjszaka folytatni.
Most, hogy itt a rosszabb, hűvősebb idő a sétáért sem lelkesednek nagyon, pláne ha még esik is.
Így aztán boldogok ha a lakás, és az ágy melegét élvezhetik. :-)

Mélyülő barátság

Legnagyobb örömünkre Gréta és a kutyák közötti kapcsolat nagyon jó! Most már Szofi is érdeklődő, nem tart Grétától. Ha nyúl felé, hogy megsimogassa, össze-vissza nyalja a kezét. Teljesen megszokták egymást.
Ha együtt vagyunk a szobában, és Roki és Szofi el kezd játszani, Gréta nagy szemekkel figyeli, hogy mit csinálnak és vigyorog rajtuk. Már nem ijed meg, ha játék közben bevadulnak.
Most már ott tartunk, hogy Gréta nyújtózkodik feléjük, jelezvén, hogy ő meg szeretné simizni őket. Ilyenkor a két kópé lelkesen nyalja a kezét. Előfordult már, hogy Gréta kezét kellett lefogni, mert a nagy gülü szemek érdekesek voltak és mindenáron nyomkodni akarta őket. :-)
Bízom benne minden marad így!
Képek:

Szofi is szereti.

Bújjunk össze.

Simi-simi.

Puszi.

Szemeznek.

Együtt a banda.

Ugye mi jóbarátok vagyunk?!

Eljött az az idő, mikor már Gréta is érdeklődik a kutyák iránt, és nemcsak a kutyák ( főleg Roki) Gréta iránt. Egy este együtt feküdtünk az ágyon mi négyen, Gréta, én és Roki és Szofi. Természetesen kellő figyelemmel részemről. Gréta egy kis hanyadt fekvés után hasra fordult. Észrevette maga mellett Rokit. Kinyújtotta felé kis kezét, Roki pedig közelebb hajolt, megszagolta, megnyalta majd elfeküdt. Gréta pedig érdeklődve tapogatta, simogatta a mancsát, hogy mi is ez. Ő pedig a legnagyobb nyugalomba feküdt és hagyta. Olyan aranyosak voltak!! Megkönnyeztem őket....
És nagyon örültem, hogy a kezem ügyébe volt a telefon és meg tudtam örökíteni ezeket a pillanatokat!